Pöttyös flamenco üveghűtő ruha

Picit ferdítettem a minap, mert ismerem én jól a gyűjtögető női ösztön XXI. szd-i megnyilvánulását, a shoppingolási kényszert, csak épp nem ruhákkal. Két kedvenc boltom van, az egyik régtől fogva: a papírbolt. Már amikor az ember belép, megcsapja a finom friss új papír semmi máshoz nem hasonlítható illata. Aztán a szemet elárasztja a rengeteg szuper és kényelmes és jól fogó toll, a mindenféle szép és színes levélpapírok, aztán egyéb kiegészítők, amelyek csak akkor kellenek otthon, mikor nincs (úgymint: tűzőgép, A4-es lyukasztó, gemkapcsok és társaik), plusz ott vannak a csinos csomagolópapírok, hívogatnak a poszterek és naptárak, lehet válogatni a képeslapok között, ámulni a menőnél menőbb határidőnaplókon, végezetül végigböngészni a füzeteket. Legjobb. Mindig szerettem a füzeteket. Az első spirálfüzet, amelyet írásra használtam, az "Origins" címkét kapta, a második a "Sources"-t. Most ennél tartok - az utóbbi időben sajnos elhanyagolom szegényt, mert már gépre írok, viszont nagyon vicces visszalapozni versek, novellák első változatához, tíz éve remeknek gondolt ötletekhez, satöbbi.

Namármost a másik bolt, ami kedvenc, arra tegnap jöttem rá. Eddig lappangott a tudatom mélyén, és csak annyit tudtam magamról, hogy szeretek oda bemenni, mert jó érzés. Na, ez a lakberendezési bolt. Azon belül is a kedvenc boltom: a Butlers. Ezek a boltok telis-tele vannak olyan bigyókkal és kütyükkel, amelyekre épeszű embernek szüksége nincs, viszont vicces/designos/hangulatos, és hát az ilyen apróságoktól válik egy lakás otthonná. Kedvenc boltom egyelőre nem az én pénztárcám szerinti árfekvést képvisel, de ez jobb is, mert ha olcsóbb lenne, több dolgot vennék ott, ergo több pénzt is költenék. Így viszont bátran megígérhetem, hogy ha egyszer kőgazdag és sikeres író leszek, akkor az egész lakásomat Butlersből fogom feldíszíteni.