Murder your darlings

Az írásnak nem az a legnehezebb része, amikor az ember létrehozza a nyers szöveget. Ha megvan a váz, akkor az csak elhatározás és kitartás kérdése.

A nehéz az úgynevezett Murder your darlings rész, amely kifejezést először Sir Arthur Quiller-Couch írt le On the Art of Writing c. könyvében. Ennek lényege, hogy a nálad sokkal objektívebb bétaolvasók (azok a szerencsétlenek, akik nem a kész, végleges szöveget olvassák el, hanem a silány nyers változatot) rámutatnak bizonyos, számodra kedves szereplőkre/részekre/tárgyakra/mondatokra stb., és megmondják, hogy kuka. Azaz hogy nem odaillő, felesleges, kizökkent, vagy simán szörnyű. És a szörnyű valójában az, hogy igazuk van. Csak ezt néha elég nehéz beismerni.

Viszont ha sikerül, akkor az író, aki korábban már megfelelő mértékben eltávolodott a szövegétől (= hetekig bottal se ért hozzá, és lehetőleg teljesen mást csinált), kíméletlen gyilkolásba kezd, és jobbá teszi a szövegét. Kiirtja az ilyen mondatokat, hiába nőttek a szívéhez, mint például:
"Az alkonyi nap bókjától elpirult az ég."

Egy fél napot gondolkodtam azon tegnap, hogy a főszereplőm beceneve maradjon-e, annak ellenére, hogy alapvetően gyerekes. A kérdés persze összetett, mert egyetértek azokkal is, akik kukába dobnák, meg azokkal is, akik szerint nem zavaró, és kell a mai tudásbázisra alapozni. De azt hiszem, engedek a képzeletbeli erőszaknak, és legyilkolom ezt a becenevet.