Farmerkék

Eddig sosem értettem Isolde ruhavásárlási mániáját - ami persze nem jelenti azt, hogy ne olvastam volna élvezettel az erről (akár csak részben is) szóló postokat. 

Kedden viszont megvilágosodtam.

Nyári szoknyát akartam venni, valami olyat, amilyen nincsen, és azt gondoltam, ez sima ügy lesz, mivel elég kevés szoknyám van, szóval elég sok féle nincsen. Felvérteztem magam kellő elszántsággal, hogy több ruhaüzletbe is bemenjek szükség esetén. Kellett is. Az elsőben még csak gyenge gyanakvás fogalmazódott meg az agyam hátsó zugában, ami a második boltnál bizonyossággá érett: augusztus elején őszi kollekciót árulnak a ruhaboltokban!

Ez a jelenség valószínűleg a november elejei karácsonyi dömpinghez hasonló, én mégis megdöbbenve fordultam ki az ajtón mindegyik üzletből. 

Némelyik helyen ugyan találtam leértékelt utolsó nyári darabokat, de sajnos mindet XXL méretben, így azok is kiestek.

Végső kétségbeesésemben a hatodik üzletben már felkaptam két amúgy nem is annyira tetsző ruhát, hogy legalább felpróbáljak valamit, majd beálltam a próbafülkénél a sorba... és akkor! Ott volt ő.

34-es, földig érő, farmerkék farmerruci, pont mintha valaki nekem hagyta volna ott. Felpróbáltam, tetszett, megvettem és megvilágosodtam: ruhát venni azért jó, mert meg kell találni azt a kincset, amit éppen neked szánt a sors.