Fizetett szabadság

Múlt szerdán elfelejtettem megemlíteni, mint ahogy megünnepelni is elfelejtettem, hogy egy éve dolgozom a cégemnél. Úgyhogy hip-hip-hurrá!

Másrészt hivatalos petíciót kívánok beadni a 2011 nyári időjárás ellen. Kérem vissza a nyaramat!

Harmadrészt a hétvégén beszélgettünk egy keveset az amerikai helyzetről, meg közben előkerült az USA-ban való munkavállalás kérdésköre is, és teljesen véletlenül megtudtam, hogy az Államokban a fizetett szabadság 10 (tíz!) nap. Megnéztem wikipedián, mert nem hittem el, de tényleg. Én ezt nem tudtam. Így már nem is annyira akarok ott dolgozni mégsem. És így már le lehet vezetni néhány gazdasági miértet. Mi itt nyígunk, hogy mennyire szar nekünk, mert hogy Nyugat-Európában ígymegúgy, és nekem csak sz@ros 23 nap szabim van, mennyire rettenetes... De a tíz az kevesebb mint a fele. Szóval ott tényleg hajtás van.
Járulékos elem, hogy olvastam egy cikket múlt pénteken a magyar vállakozások helyzetéről, nem értettem mindenben egyet, de sok igazság volt benne, például az, amibe én eddig nem gondoltam bele (hiszen kicsiny cégemben egyetlen alkalmazott van), hogy ha tizenkét embernyi munkát akarok végezni a cégemmel, akkor arra 13 embert kell felvennem, mivel mindegyik embernek (több mint) egy hónap fizetett szabadsága van egy évben, azaz pont egy 13-ik ember kell ezek elvégzésére (aki - ideális esetben ugye - nem megy szabira).

Hétvégén egy kedves barátom azt találta kijelenteni, hogy ha neki lenne százmillió forintja, akkor abból élete végéig ellenne dolgozás nélkül. Aztán kiszámoltuk a dolgot. Az inflációt kilőttük a banki vagy értékpapíros kamatokkal (tudom, nem stimmel, de így könnyebb volt). Tegyük fel, hogy úgy akar élni, mint most, tehát mondjuk számoljunk 150.000 Ft-os fizetéssel, azaz 1,8 M forinttal egy évre. Akkor ötvenöt évig élhet még emellett az életszínvonal mellett. Elég?
Inkább durva. Annyira soknak hangzik az a százmillió. Most nyilván nem beszéltünk arról, hogy befektetni, vállalkozást indítani, annak sikeresnek kell lennie, stressz, stb., mert akkor mégis kell dolgozni, és az volt a kiindulási alap, hogy nem kell soha többé.
Szóval százmillió forint rettenetesen soknak hangzik, de ha idősíkra tesszük, mégsem annyira sok. Durva belegondolni, mennyi pénzt keres és mennyit költ egy ember egy élet alatt. Mint a homok, ami kifolyik az ember kezéből.
Az is elég durva, mikor összeadjuk a tankolásokat egy évre levetítve, hogy mennyi pénzt költöttünk benzinre. Meg másra. Az ilyenbe az ember általában nem szeret belegondolni. Úgyhogy inkább én se.